Csak azt hittem van valami köze az albumnak az életéhez. Mert általában a saját tapasztalataikból szokták az ihletet meríteni...
(Bár nem feltétlenül kell a közvetlen környezetére gondolni... Lehet ám egy barát is az alany, vagy ilyesmi... Szóval félre ne értsétek, nem konkrétan a párjára gondoltam... )
Vajon ki lehet az a személy, akiről "szól" az album??? O_O Lenne valami összefüggés a magánélete és az új lemez tartalma között??? :S
Ezen én is elgondolkoztam.. őszintén szólva remélem nincs, és csak általánosságban beszél. Amúgy meg épp mostanság költözik ki teljesen Argentinába, szóval nem hinném.. De ez a magánügye, nem ránk tartozik.
Zotya The Seer
Belépett : 2010. Jun. 09. Hozzászólások : 32 Tartózkodási hely : Kecskemét
Ezt a két hsz.-t áltraktam ide, nem igazán talált a Miskolcos topicba. Kérlek tartsátok be a témakörökre vonatkozó szabályokat.
Oké, Bocsi! Csak azért gondoltam, hogy ide, hogy összelehessen hasonlítani, hogy nézett ki Tarja, milyen volt a hangja akkor és most. Sejtettem hogy ez lesz! Gondolkoztam is jó sokat, hogy hova írjam. ^^
- Hogyan hallottál az Opera-Rock Showról? - Azt hiszem, legelső alkalommal a szervezőktől, pár éve már felkértek egy ilyen fellépésre. Viszont magáról az operafesztiválról már régebben hallottam. Itt Finnországban már felléptem egyszer egy operafesztiválon, a Savonlinna Operfesztiválon, s Németországban tanultam, szóval érdekelt, mi történik a környéken, mi történik Európában az operavilágban. Szóval igen, már évekkel ezelőtt felfigyeltem rá. Ezekről a rock jellegű koncertekről viszont akkor szereztem először tudomást, amikor a szervezők megkerestek.
- Láttad illetve hallottad a két kiadványt, amelyek megjelentek az előző koncertekről? - Nem, még nem, nem ismerem nagyon a zenéjüket, de persze hallottam róla, hogy megjelentek.
- Volt már időd ránézni a rajongók által készített videókra? - Hogy őszinte legyek, még nem (nevet). Mostanában tervezem elkezdeni, de még eléggé lefoglal a lemezfelvétel, de tudom, hogy igen sok videó készült már.
- Áruld el kérlek, hogy haladsz a miskolci előkészületekkel, a dalokat kiválasztottad már? - Rajta vagyok, van még pár klasszikus darab, amin hezitálok, de nagyjából már kész van a program.
- Már többször léptél fel szimfonikus zenekarral, legutóbbi alkalommal talán Moszkvában a karácsonyi turnéd alatt. Volt már viszont olyan alkalom, amikor a klasszikus zenei és a metál zenészek egy színpadon voltak? - Sokféle koncertet adtam már, többféle esemény alkalmával, nagyzenekarral, kórussal, a bandámmal, de így ebben a formában még soha. Ez tulajdonképpen a legelső alkalom, hogy a régi és a még meg sem jelent új albumomról is legyenek dalok, klasszikus zenei művekkel együtt. Nagyon boldog vagyok, hogy erre most lehetőségem nyílik Magyarországon, mivel ez a saját koncertem, kizárólag az albumomon szereplő alkotóelemekkel, fantasztikus lesz előadni ezeket a számokat először teljesen élőben, s látni, hogyan is hangzanak valójában.
- Máshogy készülsz egy szimfonikus koncertre, mint egy átlagos koncertre? - Igen, hiszen klasszikus darabokat is éneklek, így sokkal többet kell törődnöm a hangommal, a technikámmal, fejben jobban ott kell lenni, betéve tudni, hogyan alakul a program a koncert alatt. A produkció technikai részei is teljesen mások, hogyan fog felállni a zenekar, a bandám tagjai a zenekarban lesznek-e, középen, netán előttük, nekik mindez mennyire kényelmes, na meg a hangzást is nagyon alaposan be kell állítanunk... Ez igen sok embert jelent a nagyzenekarban és a kórusban, szóval ez egyáltalán nem olyan egyszerű, mint az szokott lenni. Mindenre gondunk kell, hogy legyen, pontosan meg kell tervezni a show-t, ezért is utazunk már a helyszínre napokkal előtte próbálni.
- Mi volt az első dal, amit egyedül írtál? - Hú, az első ami megjelent... Korábban is írtam már számokat, de az első, ami megjelent, az az Oasis volt az első albumomról, s az újon hallani fogtok néhány másikat is, szóval... (nevet) Izgalmas lesz látni, hogy reagálnak az emberek az albumra, mivel ez valóban a kezem nyomát viseli.
- Sok zenésszel működtél már együtt, s a Final Storm turnédon a Schillerrel közös Tired Of Being Alone című dal is szerepelt. Vannak tervek arra, hogy egyszer szerepelsz majd egy Schiller dvd-n? - Igen, őszintén szólva már beszélgettünk erről Christopherrel... Azt hiszem, a közeljövőben hallani fogtok valami ilyesmit. (nevet)
- Néhány koncerted után a The Reign egy trance remixét lehetett hallani, hogyan történt ez meg egyáltalán? - Igen-igen, elég sok ilyen őrült fazon van, akik remixeket készítenek a zenémből, ezt konkrétan két egyiptomi DJ csinálta, elküldték az ő verziójukat, hogy tetszik-e nekem, én meg imádtam! A végére már annyira belevonódtam ebbe az egészbe, hogy újra felvettem az éneket a remixükhöz. Egy nappali sarkában lett felvéve, egy fülhallgatóval a fejemen, amiben a remix szólt, hogy megfelelő tempóban legyek, nehogy elrontsam. Ugyanis a remix tempója annyival gyorsabb volt, hogy az ő verziójukban a felgyorsított hangom valahogy így szólt, hogy EeEeEeEe (interúztató megjegyzése: itt valami furcsa hangot adott ki magából, ami leginkább valami haldokló mókusra emlékeztetett), szóval azt mondtam, nem, ezt nem hallgathatom így, muszáj újra felvennem a vokált! (nevet) Jó móka volt.
- Milyen a viszonyod az elektronikus zenével? - Kedvelem, olyan lány voltam, aki... Szeretek táncolni, mielőtt eltört volna a térdem, még táncórákat is vettem, versenyeken is indultam. Bár az nem elektronikus zene volt. Nem sok ilyesmit hallgatok, de a chillout az olyasmi, ami néha kifejezetten kellemes esténként, vagy elalvás előtt a turnébuszon. Kb. egy kategória ez nálam a filmzenével, szeretek ilyesmit hallgatni csak azért, hogy relaxáljak, csendben legyek, a helyett, hogy folyton heavy metal szólna körülöttem. Jó volt részt venni ilyesmikben, sok ember máshogy hallja a zenét, mindannyian másképpen éljük meg a zenét, és néha jó látni, hogy mások hogyan hallják a zenédet, milyen verziókkal tudnak előállni.
- Az utolsó kérdés: mit üzensz a magyar rajongóknak? - Nagyon hiányoznak a magyar rajongók, mindig nagy élmény ide visszatérni. Csak jó emlékeim vannak erről a gyönyörű országról, jobb lenne gyakrabban jönni. (nevet) Először amúgy 14 évesen jártam Magyarországon, egy kórusban énekeltem szólót. Ez volt a legelső alkalom, hogy távol legyek a családomtól! Budapesten léptünk fel, és már akkor fantasztikus élmény volt, s mindig megragadtam az alkalmat, ha visszatérhettem. Szerencsére erre már szólóban is volt lehetőségem, s az operafesztivált is már alig várom. Ez egy nagyon különleges alkalom, büszke vagyok, hogy részese lehetek! Szeretlek benneteket, s remélem, hamarosan találkozunk!